2.rész

Sziasztok! Elhoztam a második részt remélem tetszeni fog.
Kommenteket továbbra is várok.
Xxxx Maja

- Áuuuv. - szisszentem fel. 

 A fejem sajgott, alig bírtam vissza szerezni az egyensúlyom. Akinek nekimentem az egy fiú volt és úgy láttam nem csak nekem fájt.

- Jól vagy? – kérdeztem még mindig a fejemet tapogatva.

- Ááááv. – ült fel – Neked meg miből van a fejed? ! – kérdezte válasz helyett – Én itt mászok, amikor nekem jössz.

- Bocsi nem direkt volt. Jól vagy? - ismételtem

- Igen egy kisebb agyrázkódás után. – simogatta a fájó pontot.

- Tényleg bocs. – nevettem fel zavartan és csak ekkor tudtam jobban figyelemre venni őt. Barna haja oldalra volt fésülve direkt kócosan. Kedvesen mosolygó vékony ajkai voltak, de ami a legjobban megragadta figyelmem az a kékesszürke szeme volt egy kis gyerekes csillogással. Ahogy belenéztem egyszerűen nem bírtam elengedni, más merre nézni. Rabul ejtett. Aztán mintha valami megragadott volna és visszahúzott a valóságba és ez egy kép volt a fejemben.                                         

– Nincs semmi baj. Én is figyelhettem volna. – mondta kedvesen.  

– Louis Tomlinson – nyújtotta jobbját, amit el is fogattam.

- Karter Henderson.

- Amúgy te mit is csinálsz itt? – nézett rám kérdőn

- Ezt én is kérdezhetném tőled. – kezeimet melleim elé fonva húztam ki magam. Láttam, hogy erre a mozdulat soromra a szemei felcsillantak.

- Én kérdeztem előbb. – Nézett vissza az arcomra.

- Jó érv. – Ültem le mellé törökülésben – Elvesztettem. .  . a fülbevalómat – nyúltam szabad kezemmel a fülemhez.

- De hisz ott van mind a kettő a füledben. – biccentett a lógó égszerre.

- És te?

- Leesett. . . néhány gyógyszerem.

- Egy a földről akarod megenni a gyógyszereidet? Kettő nem inkább elgurultak?

- Egy 5 másodperces szabály. – vonta meg a vállát – Kettő, hahaha. - mondta gúnyosan. Aztán pár percig hallgattunk.

 - Ne haragudj, hogy megkérdezem, de nem vagyok ismerős? – Eléggé meglepett ezzel a kérdéssel, majd jobban szemügyre véve válaszoltam.

- Nem igazán, kéne? – már éppen szólásra nyitotta volna ajkait – Várj. Nem te voltál pár éve az X- faktorban, négy másik sráccal.

- Igen. – kezdet el tapsikolni, mint egy óvodás.

- Tudtam én. – kortyoltam bele a pezsgőmbe.

- Honnan van? – nézet a fogyó italra az üvegben.

- Szereztem. – mosolyogtam rá birtoklóan.

- Én is kérek. – biggyesztette le a száját.

- Adok, - nyúlt volna az üvegért - ha elmondod miért vagy itt. – ittam bele még egyszer.

- Gonosz vagy. – húzta félre a száját.

- Tudom.

- A bandából az egyik haverom Harry találkozott nem rég egy nővel, akitől odáig meg vissza volt. Már napok óta csak róla áradozott, hogy milyen gyönyörű. Azt hiszem barna haja és szeme van, magas, vékony és 40 év körüli. Szóval kíváncsi voltam, hogy ki az, akit újra felszedett. És most itt vagyok. Ennyi.

- A francba. – kaptam a fejemhez.

- Mi az?- kérdezte miután kivette az üveget a kezemből.

- Az a helyzet, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy az anyám a te Harry haveroddal randizik.

- Hogy mi? – kérdezte egy félrenyelés közepette.

- Jól hallod. Mert én is azért jöttem, hogy megtudjam, kivel találkozik. Te jó ég. – felhúztam a lábam és a kezemmel amilyen erősen, csak lehet karoltam körbe. Totál kikészültem anya egy velem, egy korú sráccal jött össze. Kirázott a hideg mikor arra gondoltam, hogy egyszer az apám is lehetne.

- Meg vagy? – simította végig a hátam.

- Igen, jól vagyok. – néztem fel rá – Most mi lesz? – kérdeztem

- Hát én ma már nem tudok haza vezetni. Mert egy fél üvegpezsgő megtette a hatását. Harryhez meg nem akarok odamenni, hogy,, hé, haver hazaviszel? ”

- A mi házunk innen 3-4 utcányira van és, ha gondolod, ott aludhatnál. Persze, nekem az is jó, hogy, ha keresel a parkban egy kényelmes kis padot. – vetettem fel az ötletet.