Ajánlás

Néztem, hogy az utóbbi napokban egész sokan kerestétek meg az oldalamat,aminek nagy örülök, viszont ahogy mondtam már sajnos befejeztem, nem fogom tovább írni, aminek több oka is van. Viszont nyitottam egy teljesen új blogot aminek ha minden jól megy nemsokára kész az első fejezete. A ez a blog annyival különbözik ettől, hogy nem a 1D-ről szól hanem a 5 Seconds Of Summer-ről. nem tudom miért, de maga a történet amit elképzeltem is sokkal jobban tetszik és valahogy az egész olyan más, nem tudom még hogy milyen lesz de remélem elnyeri a tetszéseteket. Ha valakinek esetleg tetszett az amit írtam (azóta sokat gyakoroltam a fogalmazást) és kitaláltam esetleg a kíváncsiság vezérli, annak ajánlom. Ezen a linken ránézhettek.

Köszönettel, Maja.

Bejelentés

Sziasztok! Nem egy résszel érkeztem, hanem egy bejelentéssel nem fogom folytatnia történetet. Egyszerűen nincs ichletem meg hát gondolom mindenki tudja meg hallotta mi lett az One Directionos srácokkal....
Szóva úgy döntöttem örökre befejezem ezt a blogot. Megértéseteket köszönöm és nagyon sajnálom.

3. rész

Sziasztok!
Most egy kicsit előbb hoztam a harmadik részt, remélem tetszik.
Kommenteket még mindig várok.
Jó olvasást.<3 Maja M

- Nem akarok teher lenni.

- De, hogy lenné. – mosolyodtam el - Viszont akkor induljunk, mert még anya előtt haza akarok érni. – álltam fel. Észrevétlenül kisurrantunk a pincérek mellett, és elindultunk az utcán. - Ez olyan volt, mint a kommandós filmekben. – tört ki belőle az elfojtott nevetés.

- De neked könnyebb dolgod volt, mert én magas sarkúban rohantam végig másodjára. – mutattam az ujjaimmal, közben én is nevettem. Nagy nehezen abbahagytuk, mert, már nem kaptunk levegőt.

- Mesélj valamit magadról. – emelte fel a fejét, hogy rám tudjon nézni.

- Hát, Karter Hendersonnak hívnak, 19 éves vagyok és imádok hülyéskedni. Anyukámmal élek együtt. Van egy macskám, akit viskinek hívnak, de én, csak pocaknak becézem.

- Viski és pocak? – kerekedtek ki a szemei

- Igen, mert egyszer az egyik buliban kiborult a visz-kim, ő meg felnyalta. Meg imádja, ha a hasát simogatom. – gondoltam vissza mosolyogva az én kis lusta macskámra.

– Szeretek rajzolni, de azt nem tudom, mennyire vagyok jó.

- Majd megnézhetem – kérdezte kiskutya szemekkel.

- Lehet. – vontam meg a vállam – De, lehet, hogy nem. - mondtam, mert láttam, hogy kezdi beleélni magát.

- De miért nem? – kezdet el nyafogni

- Mert, nem szeretem mutogatni. – Az egyik kezével hirtelen megfogja a lábam a másikkal a hátam és felemel.

- Louis, ne. Tegyél le. – sikítottam

- Leteszlek, ha megígéred, hogy megmutatod – mosolygott ravaszul

- Nem. – mondtam egyértelműen.

- Akkor nem raklak le.

- Oké. Amúgy is fáj a lábam.

- Ez így nem ér. – mondta, majd lerakott – A csatát megnyerted, de a háborút nem. – jelentette ki

- Azt is megfogom. – szettem rendbe magam.

- Nem fázol? – kérdezte egy kis szünet után.

- Nem. – mondtam, de nem bírtam átverni.

- De tiszta libabőr vagy – fogta meg a karom – és remegsz is.

Éppen le akarta venni a zakóját, hogy odaadja, de megállítottam.

- Nem kell, mindjárt ott vagyunk.

- Vedd, fel nem lenne jó, ha megfáznál. – adta rám a ruhadarabot.

- Köszi. – válasz kép csak elmosolyodott.                                               

Még Austin sem volt ilyen figyelmes velem. Nem vett még észre ilyen apró dolgokat, hogy fázok. Furcsa érzés volt, hogy egy fiú, akit nem is ismerek, felfigyelt ilyenre. Sétáltunk egy ideig, amikor megálltunk a házunk előtt.

- Itt vagyunk – sóhajtottam egyet, és elindultam a bejárat felé. Nehezen, de megtaláltam a kulcslyukat és kinyitottam az ajtót. Megváltás volt, hogy levehettem a magassarkúmat, mert feltörte a lábam.

- Gyere utánam. – intettem a mögöttem jövőnek, majd feloltottam a lámpát, hogy lássunk is valamit. Elindultam felfele a lépcsőn. Amikor felértem a jobb kezem ráhelyeztem a kilincsre és lenyomtam.

- Aszta. – nézet körbe a szobámba.

- Üdvözöllek a birodalmamban. – ültem le az ágyamra - Vedd megtiszteltetésnek, hogy beengedtelek ide. – a monológom végére érve láttam, hogy mosolyog. Egyszerűen nem lehet letörölni az arcáról a jó kedvet. Folyton nevet vagy vigyorog. Nem, mint, ha zavarna, csak furcsa, mert én is ilyen vigyori vagyok.

- Ezt te festeted? – kérdezte a falamra mutatva, amin, a felhők felé létrán felkapaszkodó lány volt, aki a kalitkákból fecskéket engedett el.

- Igen. – mondtam, miközben a művemet nézegettem.

- Ez félelmetes. Most már muszáj megmutatnod a többi rajzod is. – Fonta keresztbe a karját.

- De nem szeretném.

- Én meg szeretném. – válaszolta ellent mondást nem tűrően.

- Oké megmutatom. De ne neves ki. – Elkezdet ugrálni és tapsikolni, mint egy kisgyerek, akinek most vesznek új játékot. Csak megforgattam a szemem és elővettem a rajztömböt.

- Mielőtt megmutatom – mondtam mielőtt kikaphatta volna a kezemből – elmondom, hogy nem mindegyik értelmes, vagy jól sikerült rajz. Van amit, csak úgy csináltam és van, amelyikre egyenesen szégyenkezem.               

 Végignéztük az összes rajzomat és közben nevettünk, én az arckifejezésein, ő meg a nevetésemen.

- Amúgy – mondta 15 perces röhögő görcs után – gyönyörűen rajzolsz.

- Köszi. – ültem fel az ágyamra. Mivel balszerencsémre legurultam.            

Kicsit közelebb voltam, mint amennyire azt akartam. És megint beleestem ugyan abba a hibába, mint az étteremben. Belenéztem a szemeibe, melyek játékosan csillogtak.

- Ő. . .én elmegyek fürdeni. – próbáltam elhúzódni tőle, de megfogta a csuklóm.

- Ezt úgy mondtad, mint ha nem lennél benne biztos. – húzta féloldalas mosolyra az ajkait. Aminek az volt az oka, hogy elgyengültem. Szerintem, ha nem ülnék, akkor ott helyben összeesnék.

- Biztos vagyok benne, mert anya bármikor hazajöhet. – álltam, fel miután összeszedtem magam. Bementem a fürdőmbe és megpróbáltam lehúzni a ruhám cipzárját. Meglepődtem volna, ha sikerül.

- Louis segítesz levenni a ruhámat? Nem érem el a cipzárt. – léptem ki a helységből.

- Persze. –lépet a hátam mögé. Elkezdte lehúzni, de az érintésétől libabőrös lettem. Biztos, hogy észrevette,mert óvatosabb volt.

- Köszi. – fordultam vele szembe, közben a kezeimmel tartottam a ruha felső részét, nehogy lecsússzon.

Tusolás közben eszembe jutott az életem, hogy hogyan lettem az, aki vagyok. Az iskola, a családom, és persze a barátom. A gondolataimból ez ajtó csapódás ébresztett fel. De nem a szobám ajtaja. Arrébb húzom a zuhanyzófüggönyt annyira, hogy kinézhessek rajta. Louis volt az az ajtónak támaszkodva.

- Mit keresel itt?!

- Anyukád haza jött.

- De miért nem a szekrényembe, vagy az ágyam alá bújsz el?

- Megijedtem. – rántotta meg a vállát.

- Meg kell találnom azt a kulcsot. – mormoltam magamban

- Szia, kicsim. – hallottam meg anya hangját – Hazajöttem. Tusolsz?

- Nem anya éppen elrabolnak az űrlények. Majd holnap mesélsz. Szia.

- Jól van, csak szólni akartam. – hallottam, hogy kimegy. Lehet, hogy egy kicsit nyers voltam, de a vérnyomásom, most az egekben volt.

- Most már kimehetsz. – néztem vissza az engem bámuló srácra. Mert a félig átlátszó függönyöm nem túl sok mindent takart belőlem.

- De mi van, ha vissza, jön? – legeltette tovább a szemeit rajtam.

- Nem fog. Bevesz egy nagy adag altatót és alszik. Kint találkozunk. – söpörtem ki az ajtón, mert közben sikerült, magamra venni egy törölközőt. Megtörölköztem és magamra vettem a pizsamám, ami egy hosszabb pólóból és egy bugyiból állt.

2.rész

Sziasztok! Elhoztam a második részt remélem tetszeni fog.
Kommenteket továbbra is várok.
Xxxx Maja

- Áuuuv. - szisszentem fel. 

 A fejem sajgott, alig bírtam vissza szerezni az egyensúlyom. Akinek nekimentem az egy fiú volt és úgy láttam nem csak nekem fájt.

- Jól vagy? – kérdeztem még mindig a fejemet tapogatva.

- Ááááv. – ült fel – Neked meg miből van a fejed? ! – kérdezte válasz helyett – Én itt mászok, amikor nekem jössz.

- Bocsi nem direkt volt. Jól vagy? - ismételtem

- Igen egy kisebb agyrázkódás után. – simogatta a fájó pontot.

- Tényleg bocs. – nevettem fel zavartan és csak ekkor tudtam jobban figyelemre venni őt. Barna haja oldalra volt fésülve direkt kócosan. Kedvesen mosolygó vékony ajkai voltak, de ami a legjobban megragadta figyelmem az a kékesszürke szeme volt egy kis gyerekes csillogással. Ahogy belenéztem egyszerűen nem bírtam elengedni, más merre nézni. Rabul ejtett. Aztán mintha valami megragadott volna és visszahúzott a valóságba és ez egy kép volt a fejemben.                                         

– Nincs semmi baj. Én is figyelhettem volna. – mondta kedvesen.  

– Louis Tomlinson – nyújtotta jobbját, amit el is fogattam.

- Karter Henderson.

- Amúgy te mit is csinálsz itt? – nézett rám kérdőn

- Ezt én is kérdezhetném tőled. – kezeimet melleim elé fonva húztam ki magam. Láttam, hogy erre a mozdulat soromra a szemei felcsillantak.

- Én kérdeztem előbb. – Nézett vissza az arcomra.

- Jó érv. – Ültem le mellé törökülésben – Elvesztettem. .  . a fülbevalómat – nyúltam szabad kezemmel a fülemhez.

- De hisz ott van mind a kettő a füledben. – biccentett a lógó égszerre.

- És te?

- Leesett. . . néhány gyógyszerem.

- Egy a földről akarod megenni a gyógyszereidet? Kettő nem inkább elgurultak?

- Egy 5 másodperces szabály. – vonta meg a vállát – Kettő, hahaha. - mondta gúnyosan. Aztán pár percig hallgattunk.

 - Ne haragudj, hogy megkérdezem, de nem vagyok ismerős? – Eléggé meglepett ezzel a kérdéssel, majd jobban szemügyre véve válaszoltam.

- Nem igazán, kéne? – már éppen szólásra nyitotta volna ajkait – Várj. Nem te voltál pár éve az X- faktorban, négy másik sráccal.

- Igen. – kezdet el tapsikolni, mint egy óvodás.

- Tudtam én. – kortyoltam bele a pezsgőmbe.

- Honnan van? – nézet a fogyó italra az üvegben.

- Szereztem. – mosolyogtam rá birtoklóan.

- Én is kérek. – biggyesztette le a száját.

- Adok, - nyúlt volna az üvegért - ha elmondod miért vagy itt. – ittam bele még egyszer.

- Gonosz vagy. – húzta félre a száját.

- Tudom.

- A bandából az egyik haverom Harry találkozott nem rég egy nővel, akitől odáig meg vissza volt. Már napok óta csak róla áradozott, hogy milyen gyönyörű. Azt hiszem barna haja és szeme van, magas, vékony és 40 év körüli. Szóval kíváncsi voltam, hogy ki az, akit újra felszedett. És most itt vagyok. Ennyi.

- A francba. – kaptam a fejemhez.

- Mi az?- kérdezte miután kivette az üveget a kezemből.

- Az a helyzet, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy az anyám a te Harry haveroddal randizik.

- Hogy mi? – kérdezte egy félrenyelés közepette.

- Jól hallod. Mert én is azért jöttem, hogy megtudjam, kivel találkozik. Te jó ég. – felhúztam a lábam és a kezemmel amilyen erősen, csak lehet karoltam körbe. Totál kikészültem anya egy velem, egy korú sráccal jött össze. Kirázott a hideg mikor arra gondoltam, hogy egyszer az apám is lehetne.

- Meg vagy? – simította végig a hátam.

- Igen, jól vagyok. – néztem fel rá – Most mi lesz? – kérdeztem

- Hát én ma már nem tudok haza vezetni. Mert egy fél üvegpezsgő megtette a hatását. Harryhez meg nem akarok odamenni, hogy,, hé, haver hazaviszel? ”

- A mi házunk innen 3-4 utcányira van és, ha gondolod, ott aludhatnál. Persze, nekem az is jó, hogy, ha keresel a parkban egy kényelmes kis padot. – vetettem fel az ötletet.

Szereplők

Karter Henderson

Louis Tomlinson

Harry Styles

Liam Payn

Niall Horan

Zayn Malik

Austin Moon

Eleanor Calder